El sem hiszem, de ma egy hónapja tötént meg, hogy megszületett Panka. Mintha egy élet telt volna el azóta. Amikor hazajöttünk olyan távolinak tűnt, hogy Pankát már ne újszülöttként, hanem csecsemőként emlegethessük majd. És tessék: már csak 2 hét van hátra, és máris korszakot váltunk.
Tegnap, a mai nap előszeleként, jelezve, nekem már Nagylányom van, megkaptam első tudatos, Panka mosolyomat. Nem akárhogyan ám: álmából felébredve, egyenesen a szemembe nézett és szélesen elmosolyodott. Még most is bepárállik a szemem, ha rá gondolok :))) Nincs ennél szebb. :)
Tegnap előtt - kedden - meglátogattak Mazsi barátnőmék. Panka ennek örömére megmutatta, hogyan is tud ő megismerkedni Nyuszi barátunkkal. Gondolta, ha már itt van Húsvét, akkor ideje hogy barizzanak egyet. Hát ezt is csak párás szemmel tudtam nézni, természetesen.
Ma, annak örömére, hogy Drága Gyernekünk 1 hónapos lett egyszerre több korszakalkotó tettünk is lett hirtelenjében.
Például - életünk kockáztatásával elindultunk a faluba. Mint tudjuk, Tinnye nem nagy település, de ahhoz, hogy némi élelmiszer vagy gyógyszertár közelébe jussunk elég komoly kockázatot kell vállalnunk. Autó - egyenlőre - nincs, sőt a megrendelt hordozókendő a 3 napos szállítási határidő ellenére sem tud elég korán érkezni, ergó marad a babakocsi. Jó kis járgány Ő, csak sajnos nem közútra és a mellette található füves területre tervezték alapvetően, hanem gondolom én, közepes minőségű járdára. Na, azon is mentünk, de előtte kb. 100 métert a főúton, hogy közben mellettünk vagy épp 80 km/h-val száguldott egy autó vagy két pótkocsis kamion robogott teljes valójában Tinnye irányába. Nekem eközben nem volt természetes a mosolyom, szidtam a polgármester és a fejlesztő összes felmenőjét, ugyanis 100 m hosszúságba nem hiszem el, hogy nem fér bele egy járda. Ez is luxus ma itthon. Nagyon örülök.
Kellemesen megküzdöttünk a fenti helyzettel - már kezdtem magam biztonságban érezni - a visszaútig. Gondoltam, ha kutya nincs szabadon, akkor egye fene ezt a kis közjátékot, majd valahogyan megoldjuk visszafelé is.
MInt tudjuk, a gondolat teremt, jól sikerült ez is. Tudok én, ha akarok. Mit ad Isten, mire kiértem az útra egy jóságos tekintetű, de jegesmedve méretű kuvasz tartott éppen felém és a babakocsiban fekvő Panka felé. Semmi vészhelyzet, nekem lábaim már zsibbadtak, és az előttem kb 10 méterre lévő átjáróra koncentráltam nagyon erősen, amin át tudtam menni a másik oldalra. Csakhogy a kutya is efelé tartott. Szemeim előtt megjelent S. K. Cujó-ja, és már láttam magam előtt, ahogyan ránktör ez a vszedelmes állat.
Nem voltam igazságos ezzel a jegesmedvével, mert tényleg nem akart ő semmi rosszat. Élvezte a szabadságát, és szórakozottan szaglászott, jelölt és élte az életét. Mindenféle korlátozás nélkül.
Végül persze átértünk a másik oldalra egyben, akarom mondani kettőben.
Eljutottunk a boltba, majd a gyógyszertárba is. Ez utóbbi helyen Pankám folytatta tegnap megkezdett drága szokását: ÜVÖLTÖTT!! Na nem egyszerűen, nagyon. Jó, biztos meleg volt, most foghatjuk erre. De tegnap este óta egyfolytában csak szopozni akart. Én meg rettegtem az elkerülhetetlentől: túletetem, és akkor ettől fog ordítani.
Megoldottuk a nagy feladatot: Panka 1 hónapos születésnapjára CUMIT kapott. Nem vagyok túl büszke eme tettemre - bár tudom, hogy vannak emberek, akik követtek már el ennél nagyobb bűntettet is az emberiség ellen - de egyszerűen nem láttam a kiutat. Ma hazaértünk,dobogó szívvel adtam oda a cumit Pankának, aki hamar rásimert. Ez kicsit olyan mint anyáé, de nem jön belőle semmi. Nem baj, még küzdök vele egy kicsit, hátha jön.
Hát küzdött a drágám, és nagy nehezen, hatalmas cuppogásokkal, álomba szopizta magát - élete első saját cumijával. :))
