Elmúlt  a 9. hét, és a 10. héten vagyunk már és hirtelen pánikba estem. :)) Kb. 2 hete még azt gondoltam, lassan megy az idő. Most azt látom, hogy piciny gyermekem tudata szépen lassan, de  - hál' Istennek biztosan- nyílik a világra. A szopizás már nem olyan egyszerű, mint, mondjuk 1 hete volt. Egy hete még csak ettünk, néztünk anyára kerek szemekkel. Most már a szemébe nézünk, és ha anya szeme csalafintán mosolyog, akkor nem álljuk meg hogy ne mosolyogjunk vissza, sőt ne kezdjünk el hablatyolni, babanyelven. Ezek az eöööeee, áuuuu,grrrrrr, stb. Majd néha, ha már unjuk, és rég nem volt cici a szánkban, akkor egy heves jujjjjjj kezdetű sírással adjuk anya tudtára, hogy most ennénk egy kicsit, és majd később folytatjuk a diskurzust.

Aztán nagyon szeretjünk a vörös színű famennyezetet, amit ugye már korábbról ismerünk, hiszen anyával együtt festettük. Igaz, akkor még pocaklakóként, na de akkor is.... Vigyázni kell, mit viselek a szoptatáskor mert a túl színes darabok úgy elterelik a drágám figyelmét, hogy győzzem kivárni, míg megunja a nézelődést :))

Itt van a csuklás is. Kezdetektől fogva, kicsi drágám, nagyon sokat csuklik. De már a hasamban is volt, hogy napi 3 alatt meg sem állt. Ilyenkor vagy fázik, vagy beragad a levegő, vagy akármi is lehet.  Régen - hehe, 1 hete - felvettem megszoptattam, ahogyan azt a kórházban tanácsolták.

Most már nem így van. Nem akkor szopizunk, mikor anya gondolja, hogy inni kellene. Akkor, mikor Anna baba megunja a rángatózást és felsír, hogy na, most már vedd észre, hogy csuklom, és adj innom, végre. Mint most is. Egy kis szünet.....

Meg még egy kicsi.....

Újra itt! :)) Micsoda öröm, ha ember gyereke 1,5-2 órai  feszültségkiadós üvöltés után - csöndben van és alszik. Persze, fürdés még nem is volt. Mi lett volna akkor, ha még fürödtünk is volna? Anya engedett, és maradt a cicamosdás - popsimosás, arctörölgetés, és a remény, a gyerek hamar elalszik.

Elaludt. :))) Csönd van. :))) Végre :)))

Üvöltés közben - mikor Panka üvölt, nem mikor én :)) - kavarognak ám a gondolatok.....

1. Hisztizik. Ez hiszti, tuti az. Mindjárt leteszem, velem nem hisztizik.....

2. Nem, ez nem lehet hiszti, még csak 11 hetes!! :))

3. Fáradt, szegény drága gyerekem. Biztos, csak fáradt. Rengeteg inger érte ma is, nem tud elaludni. ( ilyenkor megy a szeretgetés, ölelgetés, nyugodt hangon való vigasztalás....)

4. De, pont a múlt héten tanítottam meg neki, hogyan kell egyedül elaludni. Most aztán füstbe ment minden, kezdhetem előlről.

5. Nem baj, ez csak átmeneti állapot. Biztos a Vízöntő-hold miatt van, meg hogy olyan veszettül fúj a szél, holnap esni fog az eső, érzi az időt. Holnap már víz nap van, kezdjük újra az egyedül elalvást. :)) Jaj nekem :)))

6. Szegény én!!!! Már majd leszakad a hátam, 2 órája vigasztalok és semmi hatás. Volt már hason a lábamon, a kezemen. Raktam már cicire, de látni sem akarta, mit tömöm őt, mikor Ő álmos, nem értem meg??????

Na, de egyszer majd ez is elmúlik. Elmúlik ennek a kornak az összes szépségével együtt, sajnos. Mert bárhonnan is nézzük, akkor is imádnivaló, amikor magán kívűl üvölt, mert a mienk, minket választott, azért hogy tökéletesítse önmagát, minket és mindenkit, akivel kapcsolatba kerül. Szép utazás. :)))