El kell hogy mondjam, este 8 óra, és ha visszanézek a mai nap eseményeire, csak úgy dagad a mellem - a büszkeségtől. Eddig hisztikről, feszültségkiadós üvöltős esékről beszéltem, és ma el kell hogy mondjam, nyoma sem volt ezeknek. Persze, miközben írok, meg is világosodtam. Ami ennek az kát illeti.
De - erről majd később....
Szóval mai vendégségben voltunk, és ahogyan az lenni szokott Pankát senki nem hagyta szó nélkül, és anélkül, hogy megérintse, vagy 10 cm közelről mosolyogjon rá. Hát ez már nekem, kifejlett idegrendszerű felnőtt embernek sem volt piskóta.... Sőt voltunk olyan vendégségben, ahol egy 11 hónapos Kristóf baba, és 4 éves Dávid fiú él - nem túl csöndesen. Mindezt a napot úgy csináltuk végig, hogy Pankám az autóban és mamáján aludt fél-fél órát, ezeket leszámítva kerek, kíáncsi szemekkel és széles mosollyal kísérte figyelemmel az őt pásztázó szemeket és kezeket.
Szóval - azt kell mondjam, már ezért is olyan nagyon büszke lnnék a gyerekemre, hogy az csoda...
De még hazajöttünk, és hát nem iskerült az elalvás, bár szopiztunk, szopiztunk, nem jött Álom-manó. helyette jött vissza kb 2,5 dl tejci. Mert hát ha szopizunk, és nem alszunk, akkor jön a tej, és hát pici gyomrunk még nem feneketlen. Hát túl azon, hogy Anyát meg Apát halálra ijsztettük, és magukat meg Anyát jól eláztattuk, semmi nem történt. Átöltöztünk, megnéztü, hogy a kacsák még mindig megvannak, és mivel még mindig csak 6 óra volt, elmentük sétálni. Újabb alvás - egy pici. Hazajöttünk, és hát konstatáltuk, hogy a pici gyomrocskában az ég egy adta világon semmi nem maradt, mert drága gyerekem úgy tátogatta szájacskáját, mint egy kölyökgólya. Szopizás, és jön fürdés, APA erős kezében.
ÉS itt van a kulcs. Szent meggyőződésem, hogy Panka ragaszkodik ahhoz, hogy KETTEn fürösszük, és ha Apa valamiért nincs itthon, akkor ezt hangos nem szeretem üvöléssel adja tudtunkra. Ma - hál Istennek, nem így volt.
És a hab a tortán, jó hosszú szopizás után az én Drágám - egyedül aludt el.... Gyönyörű nap ez a mai. :)))
Azért is, mert ma - ahogyan azt említettem, vendégségben voltunk, és újra láttam Kristófot és Dávidot. Dávis születésnapos volt, ma lett 4 éves. Nagyon helyes, és már egy picit nyitottabb is, mint volt régebben. Kapott ajándékot tőlünk, aminek úgy láttam, örült. :))))))
Kristóf más tészta. Megláttam, és egy csapásra beleszerettem.
Ahogy később láttam, szerelmem egy picinykét viszonzásra talált, mert már legalább 3x megragadta az orromat, és próbálta eltekerni a helyéről. Ez nála állítólag nagyon nagy dolog, mert senkit nem enged magához közel a drágám. Ehhez képest én megfoghattam kicsi kezét, többször is, és még meg is simogathattam.
Azt hiszem, a kukucska miatt van. :)))
De azok a szemek.. Gyönyörűek.... és az a csalafinta mosoly.... :)))
Hát, ha eddig felmerült volna kételyem azzal kapcsolatban, hogy kell és lesz egy kisfiam, akkor azt gondolom, ma mindez elszállt.
NEKEM LESZ EGY KISFIAM :)))))))
