Igen, Panka elmúlt 3 hónapos. Elmúlt? Félúton van 3 és 4 hónap között, 14 hetes, éppen ma. Újabb fordulópont kis életünkben, és egy kicsit a számvetés ideje.
Büszekséggel jelenthetem, van már rendszerünk. :)) Ami pár hete még gondot okozott ( ÉÉÉÉÉn alakítsak ki rendszert??? Honnan tudjam, milyen rendszer lenne jó ennek a csöppségnek???? ) Ha én nem is bíztam kellőképpen magamban, Panka bízott bennem annyira, hogy sugallta, mikor kit szeretne. Ehhez hozzátettem, hogy én mikor mit szeretnék, és teszek, és íme. A rendszer megalkottatott. A részletek nem lényegesek, igazából mára 4 sararokpontja van ennek afélelmetes dolognak: délelőtt alvás, délután alvás 3-4 ig, 5-kor már kukorékolás egész 7-ig. Ezt a 3-4 órácskát kell valahogyan eltölteni játékkal, masszírozással, és a félelmetes esti fürdéssel. :)))
3 hónapos kora után, úgy döntöttem megpróbálkozom a masszírozással. Az idő éppen megfelelő erre, mert egyre melegebb a levegő, a lakásban is, Panka már jól ismer, és azt hiszem, már azt is megismeri, hogy amikor a kezemet összedörzsölöm, és ő az ágyon fekszik, akkor eljött a masszírozás ideje. Úgy érzem, megnyugtatja őt, talán kevesebb így a fürdés körüli hiszti is. És nem utolsó sorban,épül közöttünk egy nagyon erős szövetség, aminek a bizalom az alapja. :))) Ez pedig bárhonnan is nézzük, mindkettőnknek nagyon fontos.
Megismeri, követi a szemével, és igényli Apát, akivel a kezdetek - lsd. születés- óta nagyon erős a kapcsolat. Ha Apát meglátja, szemeit tágra nyitja, és hatalmas kéz és láb csapkodásokkal, sugárzó mosollyal tudatja, hogy ÚÚÚÚÚÚgy szeretlek, Apa :))) Nagyon jó látni.
És ilyenkor Apa olyan, mint csoki a forró gőzben.... :)) Olvad..... :))
CUMIval leszámoltunk, és lassan megtaláltuk a kezecskéket, amiknek több funkciójuk van. Egyrészt, ha éhesek vagyunk, megpróbálhatjuk megenni az egész kézfejünket, óriási cuppogások kiséretében.
Másrészt, ha aludni akarunk, akkor jön az áldott hüvelykujj, és azt szopizzuk, hangos cuppogások kíséretében.
Már tudunk fogni a kezecskéinkkel, és már kinyitva tartjuk a markunkat az idő nagy részében. Kalimpálunk vele, időnként jól fejbe kólintva magunkat, Apát, vagy Anyát.
Fontos, hogy szopizás közben kapaszkodjunk valamibe, erre legalkalmasabb Anya mutatóujja. :)))
Már van olyanunk, hogy félelemérzet. Már nem nyugtat meg a porszívó, és nem tűrjük csöndben az orrszívást. Ha Anya bekapcsolja a porszívót, Panka elkezd üvölteni, bizonyítva, úgyis Ő a hangosabb. És nyer, mert ilyenkor Anya lehalkítja azt a hangos dögöt.
Tudunk már hisztizni. Elég nyomatékosan tudtára tudjuk adni Anyának, ha mondjuk álmosak vagyunk, és nem szopizni akarunk. Ilyenkor mint egy mérges borz, a sírásba morgás vegyül, egy kis fejrázás, és olyan tekintet, hogy NEM ÉRTED, HOGY NEM AKAROK MÁR ENNI???? ÁLMOS VAGYOK!!! ALUDNI AKAROK!!!
Aprpopó. Eddig volt a torkos Panka, mostantól mormota Pankám van. Az éjszakát szinte végigalussza, néha ébredünk fel hangos cuppogásra, majd hajnal 4-5 körül cicizés, és ahogyan említettem, a délelőtt és a délután egy része is így telik. Nem gáz ha nincs kaja, na de hogy alvás???? Na olyan nincs. Ha van, akkor ordítás is jár hozzá. Szóval, ezzel nem illik játszani. :)))
Na és anya...
Hát, mint a fenti példából látszik, elvesztem... Ciki, nem ciki, ez a többesszám ez így marad egy darabig. Beleolvadtam ANYA szerepembe, és to tell the truth, csöppet se bánom. :)))
Szeretem ezt az állapotot, most, hogy úgy tűnik,sikerült összes félelmemet kiálmodni, feldolgozni, átélni az elmúlt 3 hónap alatt. Szeretem az ezzel járó befelé forulást, ami kijár nekem és szükséges is. Nagy dolgok történtek velem - velünk az elmúlt időszakban - már azt se tudom, honnan számítsam - és úgy gondolom, ez a megpihenés, és figyelmem átirányításának időszaka is.
Változás most is van körülöttem, mert az Anyaság azt eredményezi majd, hogy emberek jönnek és menni is fognak mellőlem, de ez az utazás mindenképpen életem legszebb része.
