Na nem. Nem a Pankáé, s nem is az enyém. De - családban maradunk, Apának volt osztálytalálkozója a hétvégén.
Hogy az igazat megvalljam, én még sosem voltam ilyen eseményen. Ha volt is - én inkább nem mentem el. Fogalmam sem volt mire is számítsak ezzel kapcsolatban. At sem tudtam, el tudok-e menni kicsi gyerekemtől, mert a találkozó 5-től kezdődőtt. Ekkor szokott kezdődni Panka lefoglalós időszaka 7-ig, amikor is jön a sokat emlegett fürdés. De nem volt nagy gáz. 5-re odaértünk, 6-kor asztalt bontottam, hogy a mamánál megetessem, megfürdessem a kicsi lányt. Félelmem alaptalan volt, Panka éppen vidáman pletyizett a szomszédasszonnyal - egészen addig vidáman, ameddig meghallotta a hangomat. Ekkor elfogyott a türelem, és hirtelenjében nagyon-nagyon gyorsan szopizni kellett. Anya persze szaporán eleget tett igényének.
Majd jött a pancsi, és hát nagyközönség előtt ugye nincs balhé, nagyon türelmesek, aranyosak vagyunk.
Az alvás már a mami kezében történt, állítólag nagyon-nagyon gyorsan álomba szenderedett az én kicsim.
Én mehettem vissza, egy kicsit megint emberek közé.
Jól esett ez az este. Kedves emberek között, akiknek tényleg semmiféle előítéletük nem volt velem szemben - nem így nekem velük. Szégyen, vagy nem ez az igazság. Utólag meg kell követnem magam, mert régen nem voltam enniy kedves ember között.
Már az elején gellert kaptam, mert a magenta gombomat nyomogatták, Máté Péter Egyszer véget ér című dalával. Ezzel kezdődött a találkozó. Tudom, nagyon gáz, de sajnos ha meghallom ezt a nótát, egyszerűen gyűlnek a gombócok a torkomban. Papírzsepivel nem készültem, sajnos.... Pedig kellett volna.
Andrisnak mondtam is, hogy nahát, úgy látom sikerült elhoznia az érzékenyebb felét is. :))
Még nem igazán tisztult le bennem az este, de olyan fura érzésem volt. Volt valami kapocs az emberek között, egy egész vékony de erős kötelék. Leginkább magamon lepődtem meg. Öregszem, változom. Sokkal régebben sokkal könnyebben elegyedtem beszédbe emberekkel. Majd nem sokkal régebben már nem túl könnyen ment ez nekem.
Most - lehet, hogy ki vagyok éhezve az emberi hangokra - ment ez nekem. Ez a bezártság lehet, hogy arra is jó volt hogy azt a ici-pici gőgösséget, ami volt bennem, egy kicsit ledöntsem magamban. Mert volt ilyen is.
Aztán találkoztam önmagammal is. Régi önmagammal. Épp velem szemben ült az asztalnál. Döbbenet, mikor látod magad kívűlről. Rájöttem, milyen nehéz olyan emberrel beszélgetni, aki szeretne társalogni, mert látod a szemén, hogy érdekli amit mondasz, hallgatja a szavaidat, de sehogy sem tud bekacsolódni. Nem vele beszélgettem, ő csak egy kívűlálló volt. Így döntött. Csak néz és néz, és párszor rátekintesz, hogy ha akar valamit mondani, bíztasd. Aztán még párszor, míg végül ő zavarba jön, és zavartan elfordítja a pillantását. Azt hiszi, azért nézed, hogy zavarba hozd, pedig csak prbálod bevonni a beszélgetésbe.
Hát igen, ez is én voltam.
Van még élmény. :)) Az asztal végén ülő lánycsapatból egyszer csak kiszól egy erőteljes hang: hallod Andris: a DM szerelmes volt beléd. Mire Andris nem kisebb hangerővel: Én is!!! :)) Csak egyikőnk sem tudott a másikról.
Na mindegy. Egy ideje már elmerültem a hangulatban, és arra eszméltem, hogy Andris nincs ott velem. Gondoltam, megnézem mi újság, nehogy úgy járjon, mint az emlékezetes 30. szüéletésnapon, amikor kiütötték a pálinkák. ( és az egyéb szeszes italok. )
ÓÓÓÓ. Félelmem alaptalan volt. Andris jól volt. Tök jól. Kinn a WC előtt DM-val beszélgetett, meghitten. :))
Én egy pillanatra meghökkentem, hogy hoppá, milyen szemfüles az én drágám, de nagyon gyorsan bevágódtam a WC-be, és közben felmértem a terepet.
Márti kedves, nőies, lágyhangú és tényleg aranyos lány. A bemutatkozásában elmondta, egy 13 éves kapcsolata ment tönkre, és van egy ugyanennyi idős gyereke is.
Hát, ne ne áruljátok el senkinek, de úgy sem kell tovább mondanom. Akik ismernek.... :))
De - szeretem a kihívásokat, így mire visszaértem az asztalhoz, megérett a gondolat - hazamegyek.
