Panka 2010. február 7-től hivatalosan a mászást használja közlekedési eszközként, remélve, hogy most már teljesen lecseréli a kúszást. Fekvés helyett az ülés, illetve térdelés jön be inkább, illetve a támaszkodás a zongorán.
Amikor ül, akkor olyan érzése van az embernek mintha egy kis-Buddha ülne a szoba közepén.
Egyre többször gyakorolja a pohárból ivást is, csak néha megpróbálja megrágni a pohár szélét is. Ez meg egy érzékeny felső ínynek nem esik túl jól; ilyenkor van egy kicsi bömbi, majd újra próbáljuk.
Most kicsit később - kb. 5 perce - sikerült lefektetnem őt, mert este 5-kor ébredt fel a délutáni 2. alvásból. Így direkt tovább játszottunk, fürödtünk.
Arra gondoltam, próbálom összeszedni, miket játszik mostanában. Hátha így egy kicsit bennemarad az emlékezetemben.
A kukucska már továbbfejlesztett formában működik, úgy hogy a két kis kezét a szeme elé fogja, és két ujjacska között kikandikál. Ilyenkor meg lehet kajálni, annyira édes. :))
Az evés - ma is például - úgy megy csak, ha ő is kap a kezébe egy kanalat. Itt persze nem állunk meg, mert akármilyen csicsa az a kanál, ami a kezében van, mindig az kell, ami az én kezemben van. persze, tele shrek-zöld zöldborsó főzelékkel!! Amit aztán vagy elrepítünk jó messzire, így már nemcsak a ruhánk, fejünk, harisnyánk, zoknink!! lesz csupa-zöld, de jut egy kicsi a padlóra, anya-papucsra, anya-nadrágra, és a többi!!
Ha mindeközben pedig sikerül egy falatot letuszkolni Panka torkán, akkor anya magában egy hangos YESSSSSS!-szel nyugtázza az akciót, amit persze hamarosan letör a környezet bájos zöldsége.... :))
Ilyenkor talpra anya, kanál megmos, próbálom magam és Panka emberi kinézetét fenntartani, mondjuk egy konyharuhával.... De a végére feladom. Nem érdekel a földön fekvő kanál-cumisüveg-főzelék, szalvéta és egyéb kajamaradékok látványa, csak azon imádkozom, hogy Panka - minél előbb tanuljon meg ENNI...
És itt az alvás. Az altatás menetrendje, ami még mindig olyan kedves nekem, hogy képtelen vagyok újra gondolni, és átalakítani, mondjuk kibővíteni egy meséléssel. Úgy érzem, erre még Panka nem annyira érett, ezért még tartom magam az eredeti menetrendhez.
Fürdés, kenegetés, kicsi masszírozás, láb-göngölgetés, öltözés, egy csepp D vitamin, nyaklánc vissza, hálózsák fel, szopizás, egy kis játék, egy kis hinta anya hasán, egy kis sikongatás apával, villanykapcsolás, szigorúan Panka jobb kezecskéjével, utána függöny behúzás. Függöny behúzás- de csak félig, mert meg kell nézni mi van odakint. Meg kell egy kicsit játszani is, ami úgy néz ki, hogy Panka jobb kezével végigsimitíja a függönyt, majd végállomásként odateszi a szám elé, néhány pusziért. Ez megy úgy 10-15 ször este. Közben én már melegítek a Mókuska, mókuskával. Lassan tényleg behúzzuk a függönyt, én ringatom kezemben, ő megunja, függőlegesbe hozza magát, jobb hüvelykujját bekapja, és fejét a mellemre hajtja. Én pedig....olvadok, ölelek, szeretek, fájok, félek, egyszerre és azt kívánom, soha ne múljon el a pillanat. De - múlik.
Én pedig önmagammal harcban egyszerre próblom megfogni, elengedni, befogadni őt és befogadni mást is. MIndent akarok persze, teljes gőzzel, teljes szívvel. Ez csak annyit jelent, hogy önző énem próbál kicsit vissza- vagy rátérni egy olyan keréknyomra, olyan útra, ami egy ami örömet okoz, energiát ad, amivel kicsit csiszolgathatom lelkem- szellemem. Mert bár Panka és Andris az első számú személyek az életemben, de nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy kell lennie valami célnak az életemnek. Ami egy kicsit csak az enyém, amivel felvehetem újra életem fonalát, hogy folytatódjon a történet, immár gazdagodva egy gyönyörű, okos, érzékeny, gyerekkel.
Hogy minden nő, aki gyereket szül, ilyen korán szembesül-e ezzel a helyzettel, nem tudom. Igazából nem is érdekel. Én számot vetve az utóbbi 1 évvel, rájöttem, hogy nagyon sokat kaptam. Van egy gyönyörű, egészséges gyerekem, van egy férjem aki szeret, és akit én is szeretek, van hol laknom, van mit ennem, a családomon belül némelyek szeretnek, vannak céljaim, és vannak közös céljaink. Egészségesek vagyunk, és egyre többet teszek azért, hogy a gondolataink is azok legyenek.
Na jó, folyt. köv. Pankával. Imádja rángatni a szobája közepén lógó angyalkát, ami egy szélcsengőre van feltekerve. Mikor megrángatja angyalkát, akkor a szélcsengő szépen csilingel. Ő pedig - ahogyan az anyukája is - imádja ezt a hangot.
Vannak esetek, amikor Panka szabadon mászkálhat az alsó szinten, nincs bezárva a járókába. Konkrétan két napig nem volt ketrec sem mert próbaüzemben megpróbáltuk nem-korlátozni a gyereket. Ahogyan szétszedtük a "ketrecet" rögtön rájöttem - hiba volt. Nem maradt egy hely sem, ahol Pankát akár egy percre is biztonságban tudhattam.
Ő persze élvezte, rögtön ment a konyhába krumplis és hagymás kosarat pakolni, szöszöket szedegetni, ruhácskávak felmosni ( ÁÁÁÁÁÁÁ! ), tükör előtt pózolni, cipőket megkóstolni, megforgatni, hűtő melletti polcról lepakolni, a konektorba benyúlni, hideg földön feküdni... Szóval ilyen dolgokat... Amitől az anyjának égnek áll a haja.
Hála istennek a nagyapja is hamar megunta, mikor Pankára vigyázott, és összeszerelte -megelőzve ezzel egy újabb veszekedést Panka apja és anyja között.
